Ez elég atombrutál módon hangzik, tudom... Nem tudom mi történt velem a héten, de elöntötte az agyamat a zöldségből süteményt köd... Aztán meg valószínűleg a rózsaszín köd is, így vetemedtem a céklára. Na jó, Judit húgomnak is volt benne egy kis része, ő említette meg a céklát, amikor lelkesen áradoztam a cukkinis brownieról, és a fehér babos amerikai cookieról. :D :D Tudom, borzolom ám itt a kedélyeket. Szóval szépen lassan a cékla rózsaszín köde elöntötte az agyamat, és úgy gondoltam, hogy már most hétvégén kipróbálom, hogy milyen, mert ha űberkirály, akkor majd villantok egyet a keddi családlátogatáson. Jönnek az óvónénik felmérni a terepet nálunk, így gondoltam, hogy itt az alkalom, hogy készítsek valami faszát, és megmutassam nekik, hogy nem akárkivel van ám dolguk! Mit nekünk pékséget és ruhaboltot üzemeltető anyuka! Mit nekünk játékboltot üzemeltető szülők! Majd én!! :D
Így végül megszületett a recept, aminek az eredetét kivételesen nem tudom megjelölni, mert ez egy vegyes recept lesz. A piskóta a húgomtól származik, akinek ezúton is köszönöm a sok türelmet, amivel elmagyarázta nekem, hogy hogyan is kell szép piskótát csinálni, illetve hogy reggel 8-kor félálomban is elmagyarázta nekem, hogy alapvetően jól hangzik, amit kitaláltam, de hagyjam őt aludni. :D <3 A krémhez sokat keresgéltem a neten. Itt is, ott is találtam jó dolgokat, de valahogy egyik sem volt tökéletes. Úgyhogy összevariáltam ezt a sok mindent, és megalkottam a sajátomat belőle. A cocomas is azért került bele, mert először nem akartam mascarponét beletenni. Aztán valahogy szöget ütött a fejemben, hogy kókuszliszt és cocomas együtt rohadt kókuszos lesz. De csak mascarponét nem akartam. Végül arra jutottam, hogy elfér egymás mellett a kettő, mert akkor a mascarpone tompítja majd a cocomast, mégis lesz egy enyhe kókusz beütése, ami passzolni fog a tésztához. :)
És ezennel megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam mindenki figyelmét arra, hogy ez az első olyan receptem, amit én variáltam össze, amit már félig saját, önálló receptnek nevezhetek!! :D
Hozzávalók:
A tésztához
8 tojás
8 dkg kókuszliszt
8 dkg xilit
A krémhez:
200 g cékla
1 tk. mézeskalács fűszerkeverék (csak mert még volt itthon)
250 g mascarpone
1 dl cocomas
1 ek. űtifűmaghéj
eritrit (azt hiszem, hogy úgy kb. 30 g)
Elkészítés:
1. A tojásokat válasszuk külön. A fehérjéből egy pici xilit hozzáadásával verjünk kemény habot. A sárgáját a maradék xilittel szintén verjük habosra (nagyon alaposan!). A lisztet is öntsük egy kis tálba, és apránként dolgozzuk az egészet össze. Metódus: a sárgájába belerakunk egy pici fehérjét, egy pici lisztet, majd összekeverjük. Ezután megint pici fehérjét, megint pici lisztet, megint keverjük, és így tovább.
Amikor minden egyben volt, megijedtem egy kicsit, mert összecuppant egy kicsit az egész, nem lett szép, krémesen folyós (gondolom a kókuszliszt miatt).
2. Az egész masszát elegyengetjük egy sütőpapírral kibélelt tepsiben, majd betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe, és kb. 20 percig sütjük. Igazából pedig addig, amíg szép aranyló nem lesz a teteje. :)
3. Amikor készen van, kivesszük a tepsiből, és egy benedvesített konyharuhára borítjuk a piskótát. Lehúzzuk róla a sütőpapírt, és szépen feltekerjük. Vártam, amíg kihűl egy kicsit, majd beraktam a hűtőbe.
4. A céklát meghámozzuk, negyedekre vágjuk, és felszeletelve berakjuk egy olajjal kikent tepsibe. A tetejére szórtam mézeskalács fűszerkeveréket, de csak azért mert még pont volt itthon kb. 1 teáskanálnyi. Gondoltam, hogy elrontani nem fogja, és hát szavakkal kifejezhetetlen az az illat, ami sülés közben betöltötte a konyhát... :D
5. A mascarponét és a cocomast összeöntöttem, majd a megsült céklát és az eritritet is mellézuttyintottam, és az egészet összeturmixoltam. A végén kb. 1 evőkanál útifűmaghéjat tettem hozzá, de igazából akkor jó, ha besűrűsödik, szóval érdemes apránként adagolni, várni egy kicsit, aztán megint adni hozzá, stb.
Szerintem marha jó lett a színe!!!
6. A végén kiterítettem a piskótalapot, majd megkentem a krémmel. Itt követtem el a legnagyobb bakit, amiből rögtön kiderül, hogy ez volt életem első piskótatekercse: nagyon hideg volt még a tekercs, amikor megpróbáltam kitekerni, így összetört... No comment... De hát minden jó, ha a vége jó, végül megpuhult egy kicsit a krémtől, így "csak" töredezett maradt. De ha valaki lekeni kívülről is, akkor ilyen apróságok fel sem tűnnek... :D
Ja, és szánom-bánom, de elfelejtettem felszeletelt képet készíteni, és mire eszembe jutott, elfogyott az egész... De ez azért jó hír is! :D :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése