Répás-diós süti

Nos végre eljutottam oda, hogy a már fényképekkel is ledokumentált receptet megosszam veletek is. :) Hogy finom-e? Hát egyrészt: ha nem lenne az, nem került volna fel ide. Másrészt pedig hetek óta ezt sütöm. Sikert aratott a bővebb családban is olyannyira, hogy kedves húgom megint ezt kért hétvégén. Pedig múlt hétvégén is ezt sütöttem... Ráadásul úgy kérte, hogy legyen egy adag csak külön neki, amit utána hazavihet. :D Mondhatok én nemet ilyenkor??

Az eredeti recept egyébként a Betűleves blogról származik. Én csak egy ici-picit tértem el tőle. Meleg szívvel ajánlom, mert ahogy a recept írója is megállapította: ez egy olyan recept, amit még egy hülye is meg tudj csinálni...

Hozzávalók:

1/2 bögre eritrit

2 bögre zabpehelyliszt/darált zabpehely

1 dl kókuszolaj

4 tojás

1 mokkáskanál szódabikarbóna

csipet só

1 teáskanál fahéj

5 szál répa finomra darálva (én a normál, vagy nagy méretű répákat használom)

15 dkg darált dió

1/2 ananász konzerv lecsepegtetve, leturmixolva (helyettesíthető őszibarackkal, vagy akár friss ananásszal)

1 citrom reszelt héja, és pár csepp citromlé

Elkészítés:

A hozzávalókat egy tálba teszem, majd összekeverem. Az eredmény egy lágy, sűrűn folyós massza. 

 

Egy kenyérsütőformába sütőpapírt teszek, beleöntöm a masszát. Előmelegített sütőben, 160 fokon sütöm tűpróbáig (ez kb. 60-70 perc). Amikor kész, nem kell megijedni, elég puhácska a tészta, de ha kihűl, akkor szilárdabb lesz egy picit, és hidegen jobban is szeletelhető! :)

 

A kész sütiről majd még rakok fel később képet, de az az igazság, hogy mire észbe kapok, hogy fényképezni kellene, addigra elfogy... :)

Banános palacsinta

Ebben a palacsintában van egy különleges összetevő: a fehérrépa. Nem kell megijedni, nem érezni csöppet sem az ízét, pláne hogy a fehérrépa egyébként sem egy kifejezett, karakteres zöldség. No, pl. fokhagymából már nem csinálnék palacsintát... :D Most nem lesz hozzá kép, mert ezt a receptet csak egyszer készítettem el. Szerintem finom volt, nekem ízlett, de a csöppet sem édesszájú családomnál nem aratott akkora sikert, mint a melegen gőzölgő sós perec, így nem erőltettem a dolgot. Az a helyzet, hogy a lányok még a normál palacsintáért sem igazán rajonganak... Ez van... Mi egy fura család vagyunk... :D

A recept egyébként Mezei Elmira könyvéből való, a Paleolit finomságok gyerekeknek címűből. Egyszerű és nagyszerű! :) Nem az a klasszikus magyar palacsinta, inkább az amerikai típusú, csak még annál is kisebb. Én tenyérnyi kis maszatokat készítettem, így nem szakadt. A receptben zsiradékként kókuszolajat írnak, én ezzel készítettem, mert a natúr popsitörlő miatt mindig van itthon. Az az igazság, hogy én speciel vagy ezt szoktam használni, vagy az olívaolajat. Ennek ellenére biztosan működik másmilyen olajjal is szerintem. :)

Hozzávalók (kb. 12 darabhoz):

10 dkg főtt fehér répa (tisztított súly!)

20 dkg banán

3-4 tojás (3 kisebb, vagy 4 nagyobb)

fél kk. vaníliaőrlemény (nálam aroma volt)

3 ek. kókuszzsír + a sütéshez

1 csipet szódabikarbóna

Elkészítés:

Az összes hozzávalót összeturmixoljuk (kivéve a sütéshez használt zsiradékot természetesen :D). Amikor egynemű lesz a massza, egy nagy serpenyőben egy evőkanálnyi zsiradékot hevítünk, majd a tésztából 8-10 cm átmérőjű korongokat adagolunk bele. Amennyi csak belefér. Mindezt maximum lángon. 1 perc után levesszük takarékra a lángot, és még 3-4 percig sütjük a palkókat. Ekkor ismét feltekerjük a lángot, óvatosan megfordítjuk a korongjainkat, és a másik oldalát is sütjük még 1 percig magas lángon. Ami fontos, hogy minden palacsinta alá kell tenni újabb zsiradékot, mert ragacsos a massza, nem fog olyan szépen feljönni, mint a hagyományos palacsinta!

Amikor készen vannak, tetszés szerint tálaljuk. Nagyon finomak önmagukban is, de akár karikázhatunk banánt a tetejére, vagy el tudok rá képzelni egy kis vanília pudingot is... ;)

Zabos szív

Na +Orsolya, itt egy újabb recept, csak hogy ne maradjatok finomságok nélkül! :) Köszi, hogy szóltál, hogy régen írtam! :) Ezért ma egy olyan receptet hoztam, ami egyszerű, finom, természetesen egészséges, és gyerekekkel együtt is el lehet készíteni! :)

Az eredeti recept az Utazás a tányér körül (Bendő kapitány kalandjai) c. kis könyvből van. Judit tesóm hozta Rózsának a hétvégén. Az egyik kolléganője írta, Arató Györgyi. Ez egy olyan könyv, ami az egészséges táplálkozásról szól, kifejezetten gyerekeknek. A kövér Bendő kapitány utazását meséli el, ahogy végighalad a főbb élelmiszercsoportok szigetén, míg hazaérve természetesen megtanulja, hogy mely ételek egészségesek, melyek nem, és hogyan érdemes a mindennapokban táplálkoznunk. 1-1 fejezet, 2 kis oldal meséből áll, minden fejezet végén van egy "Jól jegyezd meg!" rész, egy játékos feladat, és 1-1 recept.

Hozzávalók (6-7 darabhoz):

1 db nagyobb alma (200 g)

100 g zabpehely (én az apró szeműt használtam)

2 evőkanál méz (40 g)

1 marék dió (30 g)

0,5 csapott kiskanál fahéj

Elkészítés:

Az almát meghámozzuk, lereszeljük, majd összekeverjük a mézzel és a fahéjjal. A diót apró darabokra törjük, vagy ledaráljuk, majd ezt is hozzákeverjük az almás részhez. Végül pedig a zabpelyhet is hozzáadjuk, és alaposan összekeverjük az egészet. Állni hagyjuk 1 órát, ez idő alatt egy ragacsos masszává áll össze, mert a zabpehely megszívja magát. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe szíveket formázunk belőle. Az egyszerűség kedvéért én kis golyócskákat tettem a sütőpapírra, amibe Rózsa szív alakú formát nyomott. A baj az volt, hogy a felesleget mindig le kellett szedni, megint összegyúrni, szóval macerásabb volt, mint kézzel formázni... Így a második adagot már csak kézzel formáztam, így ezek nagyobbak is lettek. :)

 Legvégül közepes lángon (nálam 175 fokon) 30 percig sültek (elkezdett pirulni a teteje). Nagyon egészséges akár tízóraira, akár uzsonnára gyümölcs mellé, de én még a reggeli kakaó mellé is el tudom képzelni... :) 

 

Figyelem! Érdemes a melegen gőzölgő szíveket eltenni kézközelből, mert nagyon "rájárós"! :D

Kókuszlisztes piskótatekercs, céklás-mascarponés krémmel

Ez elég atombrutál módon hangzik, tudom... Nem tudom mi történt velem a héten, de elöntötte az agyamat a zöldségből süteményt köd... Aztán meg valószínűleg a rózsaszín köd is, így vetemedtem a céklára. Na jó, Judit húgomnak is volt benne egy kis része, ő említette meg a céklát, amikor lelkesen áradoztam a cukkinis brownieról, és a fehér babos amerikai cookieról. :D :D Tudom, borzolom ám itt a kedélyeket. Szóval szépen lassan a cékla rózsaszín köde elöntötte az agyamat, és úgy gondoltam, hogy már most hétvégén kipróbálom, hogy milyen, mert ha űberkirály, akkor majd villantok egyet a keddi családlátogatáson. Jönnek az óvónénik felmérni a terepet nálunk, így gondoltam, hogy itt az alkalom, hogy készítsek valami faszát, és megmutassam nekik, hogy nem akárkivel van ám dolguk! Mit nekünk pékséget és ruhaboltot üzemeltető anyuka! Mit nekünk játékboltot üzemeltető szülők! Majd én!! :D

Így végül megszületett a recept, aminek az eredetét kivételesen nem tudom megjelölni, mert ez egy vegyes recept lesz. A piskóta a húgomtól származik, akinek ezúton is köszönöm a sok türelmet, amivel elmagyarázta nekem, hogy hogyan is kell szép piskótát csinálni, illetve hogy reggel 8-kor félálomban is elmagyarázta nekem, hogy alapvetően jól hangzik, amit kitaláltam, de hagyjam őt aludni. :D <3 A krémhez sokat keresgéltem a neten. Itt is, ott is találtam jó dolgokat, de valahogy egyik sem volt tökéletes. Úgyhogy összevariáltam ezt a sok mindent, és megalkottam a sajátomat belőle. A cocomas is azért került bele, mert először nem akartam mascarponét beletenni. Aztán valahogy szöget ütött a fejemben, hogy kókuszliszt és cocomas együtt rohadt kókuszos lesz. De csak mascarponét nem akartam. Végül arra jutottam, hogy elfér egymás mellett a kettő, mert akkor a mascarpone tompítja majd a cocomast, mégis lesz egy enyhe kókusz beütése, ami passzolni fog a tésztához. :)

És ezennel megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam mindenki figyelmét arra, hogy ez az első olyan receptem, amit én variáltam össze, amit már félig saját, önálló receptnek nevezhetek!! :D

Hozzávalók:

A tésztához

8 tojás

8 dkg kókuszliszt

8 dkg xilit

A krémhez:

200 g cékla

1 tk. mézeskalács fűszerkeverék (csak mert még volt itthon)

250 g mascarpone

1 dl cocomas

1 ek.  űtifűmaghéj

eritrit (azt hiszem, hogy úgy kb. 30 g)

Elkészítés:

1. A tojásokat válasszuk külön. A fehérjéből egy pici xilit hozzáadásával verjünk kemény habot. A sárgáját a maradék xilittel szintén verjük habosra (nagyon alaposan!). A lisztet is öntsük egy kis tálba, és apránként dolgozzuk az egészet össze. Metódus: a sárgájába belerakunk egy pici fehérjét, egy pici lisztet, majd összekeverjük. Ezután megint pici fehérjét, megint pici lisztet, megint keverjük, és így tovább.

 

Amikor minden egyben volt, megijedtem egy kicsit, mert összecuppant egy kicsit az egész, nem lett szép, krémesen folyós (gondolom a kókuszliszt miatt).

2. Az egész masszát elegyengetjük egy sütőpapírral kibélelt tepsiben, majd betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe, és kb. 20 percig sütjük. Igazából pedig addig, amíg szép aranyló nem lesz a teteje. :)

3. Amikor készen van, kivesszük a tepsiből, és egy benedvesített konyharuhára borítjuk a piskótát. Lehúzzuk róla a sütőpapírt, és szépen feltekerjük. Vártam, amíg kihűl egy kicsit, majd beraktam a hűtőbe.

 

4. A céklát meghámozzuk, negyedekre vágjuk, és felszeletelve berakjuk egy olajjal kikent tepsibe. A tetejére szórtam mézeskalács fűszerkeveréket, de csak azért mert még pont volt itthon kb. 1 teáskanálnyi. Gondoltam, hogy elrontani nem fogja, és hát szavakkal kifejezhetetlen az az illat, ami sülés közben betöltötte a konyhát... :D

5. A mascarponét és a cocomast összeöntöttem, majd a megsült céklát és az eritritet is mellézuttyintottam, és az egészet összeturmixoltam. A végén kb. 1 evőkanál útifűmaghéjat tettem hozzá, de igazából akkor jó, ha besűrűsödik, szóval érdemes apránként adagolni, várni egy kicsit, aztán megint adni hozzá, stb.

 

Szerintem marha jó lett a színe!!!

6. A végén kiterítettem a piskótalapot, majd megkentem a krémmel. Itt követtem el a legnagyobb bakit, amiből rögtön kiderül, hogy ez volt életem első piskótatekercse: nagyon hideg volt még a tekercs, amikor megpróbáltam kitekerni, így összetört... No comment... De hát minden jó, ha a vége jó, végül megpuhult egy kicsit a krémtől, így "csak" töredezett maradt. De ha valaki lekeni kívülről is, akkor ilyen apróságok fel sem tűnnek... :D

Ja, és szánom-bánom, de elfelejtettem felszeletelt képet készíteni, és mire eszembe jutott, elfogyott az egész... De ez azért jó hír is! :D :D

Brownie - egészségesen

Nemrég fedeztem fel a brownie-t, mint süteményt. Szerelem volt első kóstolásra. Egy nagy hibája van csak, hogy 100 grammja több, mint 400 kcal. :( Pont emiatt száműztem az étrendemből, ami azért it volt nehéz, mert Andrisapa nagyon szereti, illetve nevelőapu is meg volt vele elégedve... Tartott ez mostanáig, ugyanis tegnap megleletem az egészséges változatát! Láttam már korábban is, de az aszalt gyümölcsökből volt, ami meg diétábam szintén nem túl ideális. Ez a recept a Mástészta blogról származik, és nekem nagyon bejött. Először furának tűnt, voltak kételyeim, de a kóstolás engem megnyert. Andrisapa kicsit húzta a száját, no de azért lássuk be, hogy az az ember, aki a diétája alatt sem hajlandó lemondani a napi csokiadagjáról, azt nem lehet megbízható kritikusnak nevezni. :) Nem arra tömör, édes, csokoládés gyönyörre kell számítani, de mégis kellemes ízű, enyhén ragacsos (mint az eredeti is), kellemesen édes, mégsem szájragasztós finomság lett belőle. Kis módosításokat végeztem az eredeti recepten, így nálam a tápértékek így alakulnak 100 gramm-ban: 96 kcal, 13 g fehérje, 3 gramm szénhidrát, 3 gramm zsír.

Hozzávalók:

200 gramm cukkini

30 gramm szójaliszt (nálam Zero-6 lisztkeverék)

30 gramm csokis protein

1 ek natúr kakaópor

2 tojásfehérje

2 ek joghurt (én itt is zsírszegényt használtam)

0,5 dl víz

édesítő (nálam ertitrit)

a tetejére szeletelt mandula

Elkészítés:

Igazából pofon egyszerű, csak a sorrendre kell ügyelni:

1. Először a szilárd hozzávalókat: a lisztet, a proteint és a kakaót kell összekeverni.

2. Ezután keverjük össze a joghurtot, a tojásfehérjét, és az édesítőt. Én miután összekevertem őket, utána adtam a száraz anyaghoz hozzá. 

3. Végül jön a cukkini: meg kell pucolni, lereszelni, kinyomkodni, és beletenni az eddig trutymákba. 

4. Végül a víz! A folyadék mértéke azért függ attól, hogy milyen összetevőkkel dolgoztál, illetve mekkora erőbedobással csavargattad azt a cukkinit. Fontos, hogy krémes, de ne túl folyós állagot kapjunk, szóval szép lassan adagoljuk hozzá a vizet. Én nem nyomkodtam ki izomerőből a cukkinit, így nálam már nem is kellett plusz víz hozzá, sőt, talán egy kicsit hígabb is lett a tészta. De így utólag azt mondom, hogy nem volt vészes, mert a végeredményen nem rontott. :)

Ha minden összeállt, akkor öntsük a masszát egy szilikonos formába, vagy egy sütőpapírral kibélelt hőálló tepsibe. Előmelegített sütőbe rakjuk, és alacsonyabb lángon (körülbelül 160°C-on) sütjük 30-40 percig. És ennyi! Ugye nem is túl bonyolult?! :D

Megjegyzés: 

Amikor másnap elővettem, hogy megkóstolom, akkor döbbentem rá, hogy lemaradt a tetejéről a szeletelt mandula! Nézzétek el ezt nekem, így is nagyon finom lett! A tápértékbe viszont beleszámoltam... :D :D

Fitt sajtos tallér, avagy pónitallér :)

Tudom, hogy idáig mindenre azt mondtam, hogy ez űber finom, de ez tényleg az! Csak hogy bizonyítsam, mai kerti partin beszélgetés énköztem és egy ismerős között:

"- Ó, az előbb volt még valami kis lángos szerű valami itt az asztalon, de most már nem látom... Biztos pillanatok alatt elfogyott, mert annyira finom volt... Kár...

Nézek rá értetlenül, még át is villant a fejemen, hogy kár, mert lehet, hogy én is megkóstoltam volna..

- De nem! Ott van! Látod, abban a tálban! Megyek gyorsan veszek belőle, amíg még van!

Nézem, hogy hova mutat.

- Ja, Imola, azt én készítettem - derül fel az arcom, és nyugszik meg a lelkem, hogy nem maradtam le a finomságról.

- Nem mondod?! Ez valami mennyei!! Komolyan nem tudtam, hogy te csináltad!! Légyszíves ennek mindenképp hozd el a receptjét, mert ilyet muszáj otthon is csinálnom!!!"

Beszélgetés 2:

"- Eszti, hoztam fitt sajtos tallért, kóstold meg, mert ez nagyon finom és egészséges is!

- Oké, de mutasd meg, hogy melyik az!

- Nézd, abban a tálban van, látod?

- Bakker Zsuzsi, azt már kóstoltam!!! AZ BAROMI JÓÓÓ!!"

Majd kiderült, hogy már az első kóstolóból vitt az anyukájának is, mert ez annyira tuti, hogy meg kell kóstolni... :D :D

A recept egyébként a fantasztikus, és űberszuper Betűleves blogról van, ahol még számos finom recept található ám!

Hozzávalók:
250 g sovány túró
2 tojás
3 ek. zabpehelyliszt
3 ek. zabpehely
1 nagyon csapott mokkáskanál só
10-15 dkg reszelt sajt

A sajt kivételével az összes hozzávalót összenyomkodjuk villával, hogy kapjunk egy sűrű masszát. Ha nagyon híg, tegyünk még bele zabpelyhet, de ennek elégnek kell lennie. Érdemes várni öt percet, hogy megszívja magát picikét, mert úgy biztos jó lesz. Addig előszedheted a sütőpapírt és bemelegítheted a sütőt 180 fokra! Sütőpapírozott tepsibe evőkanállal kis tallérokat egyengetünk szellősen egymás mellé, mert megdagad egy picit sütés közben. Megszórjuk mindet egy kis reszelt sajttal, és mehet is a forró sütőbe. 20 perc alatt gyönyörű aranybarnára sütjük. :)

Lehet ám megspékelni kis csík baconnel a tetején, vagy fokhagymát tenni bele. Egy biztos: elrontani nem lehet! :D 

Amit én még hozzátennék, hogy én a zabpehelylisztet is itthon csináltam. Egy picit megpirítottam a zabpelyhet, ami így finom illatos is lett, majd kávédarálóba küldtem. :) Pillanatok alatt kész volt a házi, illatos zabpehelylisztem! :)

Nagyon szuper kis teremtmény ám ez, ugyanis alacsony a szénhidráttartalma, illetve a kalóriatartalma sincs az egekben, ellenben a sok tejtermék miatt viszonylag magas a fehérjetartalma. Nagyon csúcs!! :) És nem hízol tőle, persze ha nem zabálod be az összeset forrón a tepsi mellett állva... :D :D

Töltött csillagtök

A történet úgy indult, hogy egyik hétvégén anyósom szedett a kertben Rózsának egy csillagtököt. Házi termés, még örültem is neki. Rózsának is tetszett az alakja, gondoltam, hogy ez jó alap ahhoz, hogy valami egészségeset tálaljak eléjük ebédre. Anyósom azt mondta, hogy a legegyszerűbb darabolni és kirántani. Ezzel mem csak egy problémám volt. Már miért kellene nekem a legegyszerűbb megoldást választanom? A másik, hogy nem nagyon eszünk rántott cuccokat, mert egyrészt tocsog az olajban, másrészt pedig tele van szénhidráttal... Szóval úgy éreztem, hogy én ennél többre vagyok képes, és ezt be is bizonyítom! Szerintem sikerült... :)

Igazából 2 recept egyvelegét alkottam meg. Az egyik egy töltött csillagtök recept, amit a neten találtam (a végeredmény látványába szerettem bele), valamint egy töltött cukkini recept. Nagyon jó lett a végeredmény!!

Annyit még el kell árulnom, hogy marha sok lett a töltelék, valószínűleg amiatt, mert érzésre adagoltam mindent. A leírásnál megpróbálok egy normális mennyiséget írni, de nem ígérek semmit... 

Hozzávalók:

2 közepes csillagtök, avagy patiszon

1 vöröshagyma

30 dkg darált hús

2 közepes sárgarépa

1 nagy paradicsom

2 dl főzőtejszín

10 dkg sajt

a tök kikapart belseje

Elkészítés:

1. A tököt megmossuk, hámozatlanul lapjában félbevágjuk, és a belsejét jól kikaparjuk. Lekenjük vékonyan olajjal, megsózzuk. Hőálló edényben, féldeci vizet öntve alá, lefedve, kb. 15 percig előpároljuk. 

2. A hagymát apróra szeleteljük, olajon megpároljuk. Ezalatt a sárgarépát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk, majd a hagymához adva ezt is megpároljuk egy kicsit.

3. Hozzáadjuk a tök kikapart belsejét és a felkockázott sajtot is. Felöntjük a tejszínnel, beledobjuk a kockára vágott paradicsomot is. Végül sózzuk és borsozzuk. 

4. Az utolsó lépés, hogy a töltelékkelmegtöltjük az előpárolt tököt. Fedő nélkül, további 10-15 percre visszatoljuk a forró sütőbe, majd azonnal tálaljuk. Én akkor vettem ki, amikor szépen megbarnult egy picit a teteje.

Senkit ne tévesszen meg a kép, tényleg egy cukkini is van mellette, mert úgy ítéltem, hogy négyünknek nem lesz elég az egy pici csillagtök. És képzeljétek, az Uram, aki egyébként nem egy töltött cukkini rajongó, lelkesen és jóízűen lapátolta magába a töltött csillagtököt!! :D