Ez a mai egyik recept, amit megcsináltunk este Rózsával. Már régóta nyaggatott, hogy csináljunk dínós csokit (van dínós szilikon formánk hozzá). Én viszont nem akartam a táblacsoki-felolvasztásos pacsmagolásba belemenni, és Lénárt Gitta nyersétel könyvében olvastam a nyers csokoládé receptet. Gondoltam, akkor ezt kipróbáljuk.
Kajtattam Cegléden, mire találtam kakaóvajat, de a bioboltos Rita javaslatára a gyógyszertárban kötöttem ki, ahol azt mondták, hogy teljesen étkezési minőségű a kakaóvajuk. Oké, nem bio, de azért kakaóvaj. És olcsóbb, mint a bioboltban. Persze drágább, mint a táblacsoki, de megéri!! Pláne, ha valaki szereti a keserű csokit!
Az alaprecept:
100 gramm kakaóvaj
50 gramm kakaópor (cukrozatlan!)
2 evőkanál méz (vagy valami más édesítő, pl. agavészirup, vagy xilit)
A kakaóvajat fel kell olvasztani gőz fölött, majd beleszitálni a kakaóport.
Végül az édesítés következik, és gyakorlatilag készen is van! Az élő ételesek azt mondják, hogy nem szabad 43 fok fölé melegíteni a kakaóvajat, nem tudom, hogy ez nekem sikerült-e, de igyekeztem lehúzni a tűzről, amint megolvadt.
Formákba öntöttük, utána Rózsa minden formába beletett még 1-1 szem mazsolát. Ami nem dínós lett, abba én vagy kávészemet, vagy összetört mandulát tettem.
Rögtön ezután fagyasztóba kell tenni, hogy ne váljanak szét az alkotórészek. Amikor megszilárdult, át lehet tenni a hűtőbe. Az eltarthatósága 1-2 hét, mert utána állítólag megváltozik az íze.
Amit én tapasztaltam: próbáltam mézzel és xilittel is. 1: nagyon alaposan össze kell keverni, hogy mindenhol édes legyen legalább egy kicsit; 2: a xilit nem akart felolvadni, így az kissé kristályos maradt... Még nem kóstoltuk szilárd állapotban, szóval nem tudom, hogy ez az ízén hogyan változtat, de látványra ez nem tűnik fel. :)
Szuper, akkor ezekből mind kérnék, amikor hétvégén hazamegyek! :D :)
VálaszTörlés